Csiperkés-vargányás gombaleves

Nem tudom, ki hogy van a gombákkal, én nagyon szeretem, attól függetlenül, hogy nem sok tápértékük van, de nagyon ízletesek.

A tegnap csiperkés-vargányás gombalevest kreáltam, ami nagyon ízlett a családnak.
Az adag hatalmas, vagy sok személyre főzzük, vagy 2 személyre, de több napra.

14 közepes méretű csiperkét gyorsan lemosunk hideg vízben - ne áztassuk, mert megszívja magát nedvességgel - a szárukat levágjuk, kettészeljük majd a felezett gombákat újból felezzük és nem túl vékony szeletekre vágjuk. Ha nagyon vékony a szeletke, eltűnik mire a leves végéhez érünk.
Egy fél marék szárított vargányát egy tálba teszünk és felöntjük annyi forró vízzel, hogy lepje el.
Fél fej lilahagymát apró kockára vágunk és kb. 7-8 evőkanál olajban megdinszteljük.

Ezután a gombát beleborítjuk a fazékba és pirítjuk 5 percig. Közben néha keverjük meg, különben leéghet.
Pici sót szórunk rá, ettől a gomba kiengedi a nedvességét és már csak néhány percig kell rotyogtatni.
Mikor ezzel megvagyunk, rászórunk 2-3 evőkanál pirospaprikát, 2 púpozott evőkanál lisztet, összekeverjük és felengedjük annyi forró vízzel, hogy ellepje a gombákat. Addig kavarjuk, amíg csomómentessé nem válik a levesalapunk.

Ekkor adjuk hozzá a vargányákat áztatólevestől együtt, hiszen abban is benne van már a finom zamata a gombának.
További forró vizet adunk hozzá, annyit amennyi az edény háromnegyedéig elég, lefedjük és közepes lángon forraljuk. Figyeljünk arra, hogy ha fedő van a fazékon, könnyen kifuthat a leves és pont a lényeg megy le a tetejéről, sajnos a tegnap én is így jártam, de a meleg frontnak tudtam be:)))

Nagymamám mindig grízgaluskával készítette, sajnos nekem nem igazán megy a jó grízgaluska elkészítése, hol keményre sikeredett, hol szétfolyt, így jobbnak láttam nokedlit szaggatni bele, az mindig sikerül:)

A nokedlihez 2 tojást egy kevés hideg vízzel felverünk, csipet sót szórunk bele és kb. 11 evőkanál liszttel fokozatosan csomómentesre keverjük. Jó ha állni hagyjuk egy fél órát, de akinek nincs erre különösebben ideje, az zúdíthatja is a szaggatón keresztül bele a forró levesbe.
Fontos, hogy a leves forrjon, amikor beleszaggatjuk a nokedliket, néha kavarjunk egyet-kettőt rajta, majd hagyjuk 3-4 percig, hogy kifőhessen a tészta.

Mikor letelt a 3-4 perc, ízesíthetjük sóval, vegetával vagy ételízesítő kockával, én a piros szíves kockát használtam, nagyon szeretem.
Tegyünk bele 3 vagy 4 evőkanál tejfölt, amit előzőleg egy kevés forró levessel és egy kézi habverővel csomómentesre kevertünk, maj egy fél csokor friss petrezselyemzöldet vágjunk apróra és szórjuk meg vele a levest.

Jó étvágyat:)

Sütés-főzés wokban

Egy előző bejegyzésemben már említettem ezt a fantasztikus serpenyőt, ami minden háztartásban kötelező kellék, mert gyorsan lehet benne finomat készíteni.
A kereskedelemben rengeteg fajta wok kapható, van amelyik alumíniumból készült, olyan is amelyik öntöttvasból - leány legyen a talpán, aki meg tudja mozdítani:) - aztán vannak nemesacélból készültek is, tehát hatalmas a választék.

Igyekezzünk számunkra a legideálisabbat kiválasztani, ezt könnyen megfejthetjük a használati gyakoriság szempontjából. Ha nem töltünk sok időt a konyhában, nem biztos, hogy szükséges beruháznunk egy komolyabb wokba, lehet olcsóbbakat is kapni, természetesen nem a minőség szuperlativusza jellemzi.

Egy másik szempont, hogy milyen tűzhelyet használunk. Elektromos tűzhelyen nem lehet jól "wokozni", meg nem is biztos, hogy azt szeretnénk, ha a kerámialap olyan karcos lenne, mint a domborzati szintvonalak.
Hagyományos gáztűzhelyen tudjuk igazán kihasználni ezt a fajta serpenyőt.

Bármit elkészíthetünk benne, igazán rekord idő alatt. Minden alapanyagot vágjunk azonos méretűre és kisebb tálkákban készítsük elő, mert nagyon gyorsan kell dolgozni velük és ne kapkodjunk, ha esetleg valamire szükségünk lenne.
Mindig a nagyobb dolgokat dobjuk előre bele, aztán jöhetnek a puhább, gyorsabban elkészülő ételek vagy alapanyagok.

Olajból olyat használjunk, amelyik jól bírja a hőt, ilyen a napraforgó-, szezámolaj, szója- vagy mogyoróolaj.
Pirításnál csak kevés olajat használjunk és nagyon magas legyen a hőmérséklete. Itt ne felejtsük el folyamatosan dobálni vagy kavargatni az ételt, mert könnyen leég.

Süthetünk benne húsokat vagy egyéb ételeket bő olajban, itt is figyeljünk az olaj hőmérsékletére és arra, hogy egyszerre ne tegyünk bele túl sok alapanyagot, mert a nagyobb tömeg lehűti az olajunk hőmérsékletét, az étel ellágyul benne, nem megsül.

Én például a fasírtot kizárólag ebben sütöm, egy kg húst két adagban el is készítek, nincs olajfröcsögés és gyorsan kerül étel az asztalra.
Arra is figyeljünk, hogy bármilyen alapanyagot teszünk bele a wokba, előtte szárazoljuk le, különben szétfröccsen az olaj és megégethetjük magunkat vagy kidekorálhatjuk a konyhánkat akaratlanul is.

Lassú főzésnél is jól jöhet a wok, annak ellenére, hogy gyorsan lehet benne elkészíteni az ételeket. Ebben az esetben hosszas fortyogás közepette, lefödve készülnek mondjuk a levesek vagy a szaftos húsok.

Sót csak a főzés végén alkalmazzunk, különben nem lesz ropogós az ételünk és hát ki szereti az elpunnyadt zökdségeket?:)

Mákos-diós tekercsek

Lassan a csapból is Karácsony folyik: a boltokban már két hónapja csilingelnek a karácsonyi dalok, a Mikulás-csokiktól rogyadoznak a polcok és még nincs vége.

 Az igazi hajrá csak ezután következik.

Nos, arra gondoltam, ha már ennyire felgyorsult világban élünk, megosztok egy igen gyors és könnyű receptet Veletek, ami az ünnepek közeledtével aktuálissá válhat.
Ez a recept tartalmaz egy diós és egy mákos tekercset, gazdagon töltve töltelékkel, nagyon ízletes és nem igényel nagy szakértelmet.

1 kocka élesztőt 3 ujjnyi langyos tejben felfuttatunk. A tejbe tegyünk előzőleg egy kevés cukrot, keverjük el, majd miután összekevertük az élesztővel lazán szórjunk a tetejére egy kis lisztet, hogy legyen amibe kapaszkodnia a kovásznak, majd meleg helyen egy konyharuhával letakarva, megkelesztjük.

Lehetőleg egy öblösebb edényt válasszunk ehhez a folyamathoz, mert könnyen megtörténhet, hogy kifut a kovász.
Szükségünk van 60 dkg lisztre -ez lehet fele-fele arányban rétesliszt és finomliszt, de ha csak finomlisztet használsz, akkor sincs semmi baj, én azzal szoktam elkészíteni.

A lisztet 2 tojássárgával meg 1 egész tojással + 9 evőkanál étolajjal eldörzsöljük és összevegyítjük a kovásszal, amit előzőleg felfuttattunk.
Reszeljük bele egy fél citrom héját és egy csipet sót dobjunk bele.

Puha tésztát gyúrunk belőle, majd 2 részre osztjuk és kinyújtjuk.
A legegyszerűbb, ha két sütőpapírlap közé tesszük, akkor nem kell lisztezni a deszkát és nem szórjuk tele a konyhát sem.
Kb. akkora legyen kinyújtva a tészta, mint a papírlap, hagyjunk helyet a lap széleinél, hogy majd tudjuk felcsavarni.

A csavarásnál figyeljünk arra, hogy ne csavarjuk bele a tésztába a lapot, hanem fokozatosan görgetjük magunk előtt a tésztát addig, amíg a lap le nem jön róla.

Töltelék: a mákoshoz 15 dkg darált mák, 15 dkg cukor, 1 borospohár tej. A dióshoz 15 dkg darált dió, 15 dkg cukor és 1 pohár forró tej.
A mákos tölteléknél a mákot a cukorral és a tejjel -ne löttyintsük bele az egész tejet, ha azt látjuk, hogy kezd hígabb lenni - feltesszük főni, és folytonos kavargatás mellett rotyogtatjuk egy keveset.

Figyeljünk rá, mert könnyen leég. Ennek a lényege, hogy a mákszemek megpuhuljanak, ne recsegjenek-ropogjanak a fogaink között, amikor épp fogyasztjuk.
Kissé kihűtjük, majd a kinyújtott tekercsre rákenjük és felcsavarjuk.

Előkészítünk két kalácssütőt, kibéleljük sütőpapírral és a mákos tekercset belehelyezzük. A legcélszerűbb, ha azt a sütőpapírt használjuk béleléshez, amin feltekertük a kalácsunkat. Csak megfogjuk a széleit és máris mehet a formába. Nem ragacsozunk semmit össze így és legfőképp mentesülünk a sok mosatlantól.

A diós tölteléket nem kell főzni, viszont itt a tejnek forrónak kell lenni, a diót a cukorral összevegyítjük és leforrázzuk a tejjel. Ezzel megtöltjük a másik tekercset. Azzal a sütőpapírral helyezzük bele a formába, amin kinyújtottuk. Egyszerűen csak átemeljük egyik helyről a másikra.
Jó tanács: lehetőleg a tekercsek széle legyen a formában alul, hogy ne bomoljon ki sütés közben.

 A megtöltött tekercsek végét kicsit nyomkodjuk be, hogy a töltelék a helyén maradjon.
Mikor kész mindkét tekercs, meleg helyen, letakarva 1 órán keresztül kelesztjük. Amikor letelt az idő, egy tojássárgával megkenjük mindkét tekercs tetejét, előtte megszurkáljuk villával néhány helyen, hogy a gőz tudjon távozni.

Középmeleg sütőben 35-40 percig sütjük.
Hagyjuk kihülni majd szeleteljük.
Jó étvágyat:)

Joghurtos-kukoricapelyhes csirkemellfilé

Ez a recept is a "gyorsan finomat" kategóriát erősíti.

Ha már nagyon belefásultunk a hagyományos rántott szeletekbe, meg nem is szeretnénk az égett olaj szagától beájulni, akkor itt ez a kedves, friss, zamatos recept, ami minden bizonnyal a legkritikusabb személynek is fog tetszeni.

Először is a sütőt bekapcsoljuk és előmelegítjük 200 fokra.
Vegyünk egy kg csirkemellfilét, a filéket öblítsük le hideg víz alatt, majd egy konyhai papírtörlővel szárazoljuk le.
Szükségünk lesz egy éles késre és egy vágódeszkára, felezzük meg a filéket és kevés sóval szórjuk be mindkét oldalukat.

A pácolást végezhetjük sima, natúr joghurtban is, de szerintem a gyümölcsös százszor finomabb.
Ehhez az adaghoz vegyünk egy nagy doboz gyümölcsjoghurtot - lehet barack vagy eper, de akár málnás vagy erdei gyümölcsös is - borítsuk bele egy nagyobb keverőtálba és szépen keverjük el benne a húsdarabokat.

Ha van időnk rá, betehetjük a hűtőbe 1-2 óra erejéig, de ez nem kötelező.
Egy kisebb zacskó natúr cornflakes-t felbontunk, kiöntjük egy tálba, majd kézzel addig morzsoljuk, amíg egyforma apró részekre nem tördeltük. Ezt a legegyszerűbb úgy csinálni, hogy belemarkolunk a cornflakesbe, és mintha kezet mosnánk, összemorzsoljuk a két tenyerünk között.

Fogjuk a joghurtos húsokat és egyenként jól megforgatjuk az összetört kukoricapehelyben.
Ha valaki szereti az extra feltéteket, akkor előzőleg a morzsolt pehelybe reszelhet valami keményebb sajtot, amitől még ízletesebb lesz a csirke.
Egy tepsit kibélelünk sütőpapírral, majd a bundázott húsdarabokat egymás mellé fektetjük, szépen sorban.

Betesszük a sütőbe és 40-45 percig ott is hagyjuk. Ez idő alatt a csirkénk megpuhul és a joghurttól szaftos lesz, a panír sem hagyja, hogy kiszáradjon.
Köretként krumplipürét vagy hercegnő burgonyát adhatunk, vegyes zöldsalátával.

A hercegnő burgonyának sincs nagy híme: konkrétan elkészítjük a krumplipürét, veszünk egy nagyobb nejlonzacskót, levágjuk a végét, beletömködjük a krumplit, majd apró halmocskákat nyomunk egy sütőpapírral bélelt tepsibe.

Betesszük a sütőbe és amikor pirulni kezdenek, akkor kivesszük és azonnal fogyasztjuk, különben elpuhulnak és nem lesznek kívül ropogósak, belül omlósak.
Tipp: ha valaki vacsorának vagy netán falatkáknak szánná ezt a receptet, akkor a húsokat apró csíkokra vagy falatokra vághatja, a folyamatot követi a leírtak alapján, majd a végén mártogatóssal és sültkrumplival tálalja.

Jó étvágyat:)

Házi pizza

Hogy az olaszokhoz köthető avagy sem, nem tudom, hallottam én már több verziót is, ami igazán fontos, hogy gyors és ízletes étel, ritka aki nem eszi meg.

Sok esetben az a legkézenfekvőbb, hogy a telefonért nyúlunk és tárcsázzuk az adott éttermet, majd rendelünk egy vagy két pizzát.
Tény, hogy ha házilag esünk neki, akkor a kelesztés és a sütés kb. egy órát vesz igénybe, de a sütőből forrón vehetjük ki és szervírozhatjuk, amit nem tapasztaltam akkor, amikor házhoz rendeltem az ételt.

Maga a recept végtelenül egyszerű: előveszünk egy mércéspoharat -de lehet bármilyen tál vagy bögre- beleöntünk 2,5 dl langyos vizet. Én meleget szoktam önteni, de nem forrót, mert az élesztőgombák hősi halált halnak a forrótól. A vízbe belemorzsolunk 2 dkg élesztőt és simára kavarjuk.

Hagyományos, friss élesztőt használok, abból is a főváros fél nevéhez fűződő, foki szótagra végződőt:))
Lehet instanttal is készíteni, de nem lesz olyan mint a friss élesztővel készült.
Egy nagyobb keverőtálat kiveszünk a szekrényből, majd ebbe belelöttyintjük az élesztős vizünket, hozzákeverünk 2 evőkanál olívaolajat, csipet sót adunk hozzá és 40 dkg finomliszttel jól összedolgozzuk.

 Ha nem szeretnénk, hogy a kezünk csupa ragacs legyen, használjunk fakanalat.
Fogjuk az edényt, majd felpakoljuk a konyhaszekrény tetejére, ott pont elég meleg van ahhoz, hogy megkeljen a tésztánk. Terítsünk az edényre egy tiszta konyharuhát és hagyjuk dolgozni.
Kb. fél óra alatt a duplájára nő. Az általam használt tepsi hagyományos gáztűzhelyre méretezett, a recept is egy akkora méretűre szól.

A sütőt bemelegítjük 180 fokosra. A tepsibe öntünk egy kevés olívaolajat, amiből kerülhet a kezünkre is, vesszük a tésztát és szépen addig forgatjuk a tepsiben ide-oda, hogy minden oldalról olajos legyen, folyamatosan nyújtjuk. Akkor jó, ha már megfelelően vékony és az egész tepsit befedi.
Megtörténhet, hogy kicsivel több lett a tészta, ilyen esetben szakítsunk le egy darabot, jobban tudjuk egyengetni.
Ha úgy látjuk, hogy még szükségünk van egy kis olajra, mert ragad a tészta, akkor bátran tegyünk hozzá, vigyázva arra, hogy ne legyen túlságosan olajas, mert akkor tocsogni fog a tészta benne és az nem jó.

Mikor ezzel a művelettel megvagyunk, szórjuk meg a kinyújtott tésztát egy kevés sóval, nyomjunk rá ketchup-öt, amit egy kanál segítségével eloszlatunk a tésztán. Friss vagy szárított bazsalikomot szórunk rá, mindenki ízlésének megfelelően.
A feltét változó: tehetünk rá szalámikarikákat és hullámsonkát, vagy tonhalat, amit előzőleg lecsepegtettünk az olajtól, vagy konzervkukoricát meg paradicsomszeleteket, esetleg friss gombát vagy tojást, bacont, szóval végtelen a feltétek tárháza.

Mikor a feltétek rápakoltuk, ha nem túl olajas a tepsink alja, akkor a tésztára egy nagyon kevés olívaolajat csepegtethetünk úgy, hogy az egyik ujjunkkal eltömítjük az üveg nyakát és tényleg, csak néhány cseppet engedünk ki az üvegből. Ez azért fontos, mert ha a feltét száraz, akkor ne nyikorogjon a pizzánk amikor fogyasztjuk.

Betoljuk a sütőbe és 180 fokon kb. 20-25 percig sütjük. Akkor jó, ha az alja pirul, de még nem kemény.
Jaj, szinte elfelejtettem, úgy 5 perccel a sütés végezte előtt egy vagy két csomag mozarellát morzsoljunk a pizzánk tetejére és csak annyi időre tegyük vissza a sütőbe, ameddig ez rá nem olvad. Ha tovább hagyjuk bent, a forró levegő egyszerűen eltünteti.
Mikor kész a pizza, kivesszük a sütőből, felszeleteljük és a mozarellától tényleg olyan nyúlós lesz, mint a pizzériákban.

Aki szereti, nyomhat rá fokhagymát, de csak a vége felé, vagy megszórhatja erős paprikával esetleg tehet rá még ketchup-öt.
Mondjuk, amikor Velencében egy sarki pizzásnál paradicsomszószt kértem a pizzámra, szinte szembeköpött, meg is kérdezte, honnan jöttem:)))

Jó étvágyat!

Fokhagymás tarja

Már rég készítettem tarját, így a vasárnapi ebéd a tarja jegyében született, de szeletelt változatban.
A tarja a sertés félbehasított nyaki része, van rajta egy kis zsiradék, ami omlóssá és szaftossá teszi a húst.

Szóval szoktam egészben sütni, ami úgy néz ki, hogy megveszek egy kg tarját, lemosom hideg vízben, papírtörlővel leszárazolom, meglyuggatom egy éles késsel több helyen is, majd vékony fokhagymagerezdekkel megtöltöm a mélyedéseket.

Bekenem a húst vékonyan mustárral, megszórom majorannával, vastagon befóliázom és mehet a sütőbe. Alacsony hőmérsékleten sütöm 3 órán keresztül.
Nagyon finom recept, érdemes kipróbálni.

A tegnap nem volt időm és energiám ilyen hosszadalmas főzésre, arra gondoltam, hogy felszeleteltetem a tarját és megsütöm másképp, a változatosság kedvéért.
6 szelettel vettem, kicsontozva, leöblítettem hideg víz alatt majd szárazra töröltem egy papírtörlővel. Csak megsóztam és félre tettem őket.

Elővettem egy nagyobb teflon serpenyőt és egy evőkanál olajat beleöntöttem.
Az olaj felhevült és a tarjákat kettessével belefektettem, majd nagy lángon megpirítottam mindkét oldalukat.
Vigyázzunk: ha magas a hőmérséklet, akkor serceg az olaj, ekkor tegyünk rá egy a serpenyő méretével egyező fedőt.

Amikor már barna volt mindkét felük, kiszedtem egy nagyobb edénybe és rétegezve leraktam őket, minden egyes húsréteg kapott egy kevés fokhagymát, amit rányomtam fokhagymatörővel. Amíg a megpirult husik vártak a társaikra, egy fedővel lefödtem az edényt.

Bekapcsoltam a sütőt és maximumra vettem a hőfokát. A tarjákat bepakoltam egy sütőzacskóba fokhagymástól mindenestől, még a levet amit a hús kiengedett sütés közben, azt is rálöttyintettem, lezártam a zacskót és 200 fokon kb.25 percig sütöttem.

Ne feledjük megszurkálni a sütőzacskó felső felét egy hústűvel vagy fogvájóval, mielőtt betennénk a sütőbe, és sütés közben is folytassuk néha, mert a fölös gőz nem tud eltávozni másképp és kidurranhat a zacskó.

 Ha alul bökődjük meg, akkor kifolyhat a hús szaftja és megéghet.
Köretnek krumplipürét szervírozhatunk vagy bármilyen krumplis ételt, ami passzol a sült tarjához, adhatunk vegyes salátát kiegészítőként vagy friss jégsalátát különféle öntettel.

Jó étvágyat:)

Bazsalikomos paradicsomleves

A tömény, húsos főételek mellé mindig valami könnyed levest szoktam készíteni.
Így esett  a választás a hétvégén a paradicsomlevesre.

Hozzávalók:

• 6 szál sárgarépa
• egy marék friss bazsalikom
• egy kisebb fej lilahagyma
• 5 ek olaj
• kevés cukor
• 1 liter paradicsomlé - lehetőleg 100%-os
• 4 ek liszt
• ételízesítő
• 1 kis pohár tejföl

a nokedlihez:

• 2 egész tojás
• annyi liszt, amennyit felvesz
• kevés víz

Egy nagyobb lábasba olajat öntünk, majd felkockázzuk apróra a hagymát. A sárgarépákat megmossuk, megpucoljuk és felkarikázzuk. A hagymát a répával beletesszük az edénybe és néhány percig pirítjuk.  Gyakran keverjünk rajta, mert odaéghet.

Amikor a sárgarépa kiengedte a gyönyörű aranyszínű levét, szórjunk rá 5-6 evőkanál cukrot és folyamatos kevergetés mellett hagyjuk enyhén karamellizálódni.  Ne pirítsuk barnára csak inkább világos zsömle színűre, különben keserű lesz a levesünk.

Szórjuk meg liszttel majd öntsük fel a paradicsomlével és a hiányzó részt pedig vízzel. Én egy 6 literes fazekat használtam erre a célra.

A bazsalikom felét dobjuk bele a levesünkbe, majd hagyjuk a tűzön míg elkészülnek benne a répák.

Amikor elkészült, tehetünk bele még ízlés szerint cukrot és sót vagy ételízesítő kockát.

A nokedlihez a tojásokat megmossuk, feltörjük egy nagyobb tálban és kevés hideg vízzel felengedjük. Annyi lisztet keverünk a tojáshoz, amennyi nem túl folyós tésztát eredményez.

A szaggatón kiszaggatjuk a levesbe a nokedlit, hagyjuk főni néhány percig, de figyeljünk oda, mert könnyen kifuthat a levesünk.
A végén belekeverjük a pohár tejfölt, de előtte egy kisebb edénybe vegyünk ki a levesből és abba tegyük a tejfölt, mert ha nem, akkor csomós lesz.

Kikapcsoljuk a leves alatt a gázt, a maradék bazsalikomot beletépkedjük és tálalásnál tehetünk még a levesbe tejfölt.

Jó étvágyat:)