" Fonnyasszunk meg egy fél fej vöröshagymát kevés olajon, szórjunk rá pirospaprikát, majd helyezzük bele az előre bepácolt, forró olajban megfuttatott sertéskarajokat, adjunk hozzá egy csipet sót és majorannát, öntsük fel húslével, amikor elkészült, sűrítsük be az ételt és al dente tésztával szervírozzuk".
Asszony legyen a talpán, aki a receptet követni tudja, konyhai előélet nélkül.
Már az első szónál egy csokor hervadt virág jut a kedves szakácsnő eszébe, de nem tudja eldönteni azt sem, hogy valójában a major és Anna, hogyan kerülnek a képbe.
Ezek a konyhai kifejezések nem olyan borzalmasak, csak első hallásra.
Ha valóban megismerkedünk velük jobban, rájövünk, hogy nem holmi Idegenek, akik azért sorakoznak a receptek soraiban, hogy még jobban eltántorítsanak bennünket a főzéstől, hanem azért, mert ezen kifejezések megismerkedésével részesei lehetünk a nagy "gasztro folyamatnak", átélhetjük azt minden elemével együtt.
A fonnyasztás nem más, mint kevés zsiradékon megpuhítani a felszeletelt vagy kockázott hagymát.
Mennyi a csipet? Egy nagyon kedves volt főiskolai csoporttársam válaszolt nekem a tegnapi blogom kérdésére: "2 dkg az mennyi is? Válasz: 0,00002 t :)))))".
A csipet sokkal egyszerűbb: a hüvelyk- és mutatóujjunk közé amennyit fel tudunk csippenteni, annyi.
Kezdőként nálam a habarás - rántás - sűrítés trió tette be az ajtót, azt sem tudtam, melyik micsoda.
Habarásnál egy kevés vizet liszttel csomómentesre keverünk és a forró leveshez öntjük. Van aki tojássárgát is tesz a habarásba.
Rántásnál egy kanál olajhoz adunk két kanál lisztet, zsemleszínűre pirítjuk, felöntjük hideg vízzel és csomómentesre keverjük, majd az ételhez adjuk. Én ezt leegyszerűsítettem: a rántást a forró levessel engedem fel, majd veszek egy levesszűrőt, félig beleengedem a levesbe ami forr és úgy passzírozom át.
A sűrítés hasonló a habaráshoz, annyi különbséggel, hogy nincs benne tojássárga, csak liszt, víz vagy tej, tejszín. Én a gyümölcslevesemet mindig vaníliás pudingporral sűrítem be, amit egy kis hideg tejjel teszek csomómentessé, belelöttyintem a forró levesbe, felforralom és mehet is kihűlni.
A húsok finomabbak, porhanyósabbak lesznek, ha sütés előtt bepácoljuk őket. A hagyományos pác zöldségekből, olajból, fűszerekből és ecetből áll, nincs hivatalos mennyiség, mindenki egyéni ízlésének megfelelően pácolhatja be őket.
Kapható a boltokban villámpác, meg egyéb elnevezésű pácpor, amiket vízzel kell vagy kis olajjal felhígítani és azt ráönteni a húsra.
Általában egy éjszakát a hűtőben töltenek, másnapra összeérnek az ízek és kezdődhet a buli.
Én megrögzött személy vagyok, nekem a főtt tészta puha legyen, kívül-belül.
Az olaszok al dente eszik a tésztát, ami azt jelenti, hogy kívül puha, belül roppanós. Nem nehéz mutatvány az egész: nem főzöd annyi ideig, amennyi le van írva a zacskóra és kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése