Egyetemi éveim alatt rengeteg sült gesztenyét ettem: hideg, téli estéken elindultunk barátokkal, barátnőkkel sétálni, a város főterén ki voltak állva a gesztenyesütők és a forró parázson sütögették ezt a finom csemegét.
Fogyasztásra kizárólag a szelídgesztenyét használjuk, mert a társa, ami a parkokban őshonos vadgesztenye, mérgező.
Tegnap vettem egy fél kg szelídgesztenyét és azon morfondíroztam, hogy megsüssem vagy megfőzzem?
Ha főzzük a gesztenyét, sokkal puhább és krémesebb lesz, mintha sütnénk. Viszont ha sütjük, akkor mennyei illata van és bejárja az egész konyhát. Ellenben szárazabb és nehezebb megszabadulni a héjától:)
Végül a második lehetőség mellett döntöttem, a család legnagyobb örömére.
Elővettem a kisebbik kuktámat, a megmosott gesztenyéket szépen belegurítottam, majd felöntöttem annyi hideg vízzel, amennyi ellepte.
Ráhelyeztem a kuktafazék tetejét és maximum hőfokon elkezdtem felforralni.
Amikor kiengedte az első gőzt a fazék, levettem minimumra a hőfokot és hagytam készülni kb. 20 percig.
Ezen idő elteltével lekapcsoltam a fazék alatt a gázt, kiengedtem a gőzt a fazékból és leszűrtem a gesztenyéimet.
Még azon melegében mindegyik oldalát félig meghasítottam, mert ha hagyjuk teljesen kihűlni, nem leszünk képesek fogyasztásuk idején leszedegetni a héjukat.
Lehet magában is fogyasztani, de aki szereti az édességet és a gesztenye ízét, készíthet belőle gesztenyepürét és feldobhatja tejszínhabbal.
Íme a recept: a főtt gesztenyéket megpucoljuk, beletesszük krumplinyomóba, átnyomjuk őket, majd kevés tejjel lazítjuk. Mindig CSAK annyi hideg tejet öntünk hozzá, amennyivel látjuk, hogy picit lazíthatunk a textúráján, mert ha túllocsoljuk tejjel, nem fogjuk tudni semmivel sem helyrehozni.
Kell még bele rumaroma vagy valódi rum is, mindezt számítsuk hozzá a tejhez.
Ha nem érezzük elég édesnek a gesztenyénket, egy kis porcukrot is szórhatunk bele, majd a végén felvert habtejszínnel díszíthetjük.
Egyébként létezik hamis gesztenyepüré is, ami nem másból, mint krumpliból készül, meg némi segédanyagból, mint margarin vagy vaj, diópótló és cukor.
Véleményem szerint, az eredeti a jobb, ízletesebb, de aki ki szeretné próbálni az ál-változatát, keressen rá a neten a hamis receptre, rengeteg oldalon fog vele találkozni:)
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése