Hogy az olaszokhoz köthető avagy sem, nem tudom, hallottam én már több verziót is, ami igazán fontos, hogy gyors és ízletes étel, ritka aki nem eszi meg.
Sok esetben az a legkézenfekvőbb, hogy a telefonért nyúlunk és tárcsázzuk az adott éttermet, majd rendelünk egy vagy két pizzát.
Tény, hogy ha házilag esünk neki, akkor a kelesztés és a sütés kb. egy órát vesz igénybe, de a sütőből forrón vehetjük ki és szervírozhatjuk, amit nem tapasztaltam akkor, amikor házhoz rendeltem az ételt.
Maga a recept végtelenül egyszerű: előveszünk egy mércéspoharat -de lehet bármilyen tál vagy bögre- beleöntünk 2,5 dl langyos vizet. Én meleget szoktam önteni, de nem forrót, mert az élesztőgombák hősi halált halnak a forrótól. A vízbe belemorzsolunk 2 dkg élesztőt és simára kavarjuk.
Hagyományos, friss élesztőt használok, abból is a főváros fél nevéhez fűződő,
foki szótagra végződőt:))
Lehet instanttal is készíteni, de nem lesz olyan mint a friss élesztővel készült.
Egy nagyobb keverőtálat kiveszünk a szekrényből, majd ebbe belelöttyintjük az élesztős vizünket, hozzákeverünk 2 evőkanál olívaolajat, csipet sót adunk hozzá és 40 dkg finomliszttel jól összedolgozzuk.
Ha nem szeretnénk, hogy a kezünk csupa ragacs legyen, használjunk fakanalat.
Fogjuk az edényt, majd felpakoljuk a konyhaszekrény tetejére, ott pont elég meleg van ahhoz, hogy megkeljen a tésztánk. Terítsünk az edényre egy tiszta konyharuhát és hagyjuk dolgozni.
Kb. fél óra alatt a duplájára nő. Az általam használt tepsi hagyományos gáztűzhelyre méretezett, a recept is egy akkora méretűre szól.
A sütőt bemelegítjük 180 fokosra. A tepsibe öntünk egy kevés olívaolajat, amiből kerülhet a kezünkre is, vesszük a tésztát és szépen addig forgatjuk a tepsiben ide-oda, hogy minden oldalról olajos legyen, folyamatosan nyújtjuk. Akkor jó, ha már megfelelően vékony és az egész tepsit befedi.
Megtörténhet, hogy kicsivel több lett a tészta, ilyen esetben szakítsunk le egy darabot, jobban tudjuk egyengetni.
Ha úgy látjuk, hogy még szükségünk van egy kis olajra, mert ragad a tészta, akkor bátran tegyünk hozzá, vigyázva arra, hogy ne legyen túlságosan olajas, mert akkor tocsogni fog a tészta benne és az nem jó.
Mikor ezzel a művelettel megvagyunk, szórjuk meg a kinyújtott tésztát egy kevés sóval, nyomjunk rá ketchup-öt, amit egy kanál segítségével eloszlatunk a tésztán. Friss vagy szárított bazsalikomot szórunk rá, mindenki ízlésének megfelelően.
A feltét változó: tehetünk rá szalámikarikákat és hullámsonkát, vagy tonhalat, amit előzőleg lecsepegtettünk az olajtól, vagy konzervkukoricát meg paradicsomszeleteket, esetleg friss gombát vagy tojást, bacont, szóval végtelen a feltétek tárháza.
Mikor a feltétek rápakoltuk, ha nem túl olajas a tepsink alja, akkor a tésztára egy nagyon kevés olívaolajat csepegtethetünk úgy, hogy az egyik ujjunkkal eltömítjük az üveg nyakát és tényleg, csak néhány cseppet engedünk ki az üvegből. Ez azért fontos, mert ha a feltét száraz, akkor ne nyikorogjon a pizzánk amikor fogyasztjuk.
Betoljuk a sütőbe és 180 fokon kb. 20-25 percig sütjük. Akkor jó, ha az alja pirul, de még nem kemény.
Jaj, szinte elfelejtettem, úgy 5 perccel a sütés végezte előtt egy vagy két csomag mozarellát morzsoljunk a pizzánk tetejére és csak annyi időre tegyük vissza a sütőbe, ameddig ez rá nem olvad. Ha tovább hagyjuk bent, a forró levegő egyszerűen eltünteti.
Mikor kész a pizza, kivesszük a sütőből, felszeleteljük és a mozarellától tényleg olyan nyúlós lesz, mint a pizzériákban.
Aki szereti, nyomhat rá fokhagymát, de csak a vége felé, vagy megszórhatja erős paprikával esetleg tehet rá még ketchup-öt.
Mondjuk, amikor Velencében egy sarki pizzásnál paradicsomszószt kértem a pizzámra, szinte szembeköpött, meg is kérdezte, honnan jöttem:)))
Jó étvágyat!