Házi pizza

Hogy az olaszokhoz köthető avagy sem, nem tudom, hallottam én már több verziót is, ami igazán fontos, hogy gyors és ízletes étel, ritka aki nem eszi meg.

Sok esetben az a legkézenfekvőbb, hogy a telefonért nyúlunk és tárcsázzuk az adott éttermet, majd rendelünk egy vagy két pizzát.
Tény, hogy ha házilag esünk neki, akkor a kelesztés és a sütés kb. egy órát vesz igénybe, de a sütőből forrón vehetjük ki és szervírozhatjuk, amit nem tapasztaltam akkor, amikor házhoz rendeltem az ételt.

Maga a recept végtelenül egyszerű: előveszünk egy mércéspoharat -de lehet bármilyen tál vagy bögre- beleöntünk 2,5 dl langyos vizet. Én meleget szoktam önteni, de nem forrót, mert az élesztőgombák hősi halált halnak a forrótól. A vízbe belemorzsolunk 2 dkg élesztőt és simára kavarjuk.

Hagyományos, friss élesztőt használok, abból is a főváros fél nevéhez fűződő, foki szótagra végződőt:))
Lehet instanttal is készíteni, de nem lesz olyan mint a friss élesztővel készült.
Egy nagyobb keverőtálat kiveszünk a szekrényből, majd ebbe belelöttyintjük az élesztős vizünket, hozzákeverünk 2 evőkanál olívaolajat, csipet sót adunk hozzá és 40 dkg finomliszttel jól összedolgozzuk.

 Ha nem szeretnénk, hogy a kezünk csupa ragacs legyen, használjunk fakanalat.
Fogjuk az edényt, majd felpakoljuk a konyhaszekrény tetejére, ott pont elég meleg van ahhoz, hogy megkeljen a tésztánk. Terítsünk az edényre egy tiszta konyharuhát és hagyjuk dolgozni.
Kb. fél óra alatt a duplájára nő. Az általam használt tepsi hagyományos gáztűzhelyre méretezett, a recept is egy akkora méretűre szól.

A sütőt bemelegítjük 180 fokosra. A tepsibe öntünk egy kevés olívaolajat, amiből kerülhet a kezünkre is, vesszük a tésztát és szépen addig forgatjuk a tepsiben ide-oda, hogy minden oldalról olajos legyen, folyamatosan nyújtjuk. Akkor jó, ha már megfelelően vékony és az egész tepsit befedi.
Megtörténhet, hogy kicsivel több lett a tészta, ilyen esetben szakítsunk le egy darabot, jobban tudjuk egyengetni.
Ha úgy látjuk, hogy még szükségünk van egy kis olajra, mert ragad a tészta, akkor bátran tegyünk hozzá, vigyázva arra, hogy ne legyen túlságosan olajas, mert akkor tocsogni fog a tészta benne és az nem jó.

Mikor ezzel a művelettel megvagyunk, szórjuk meg a kinyújtott tésztát egy kevés sóval, nyomjunk rá ketchup-öt, amit egy kanál segítségével eloszlatunk a tésztán. Friss vagy szárított bazsalikomot szórunk rá, mindenki ízlésének megfelelően.
A feltét változó: tehetünk rá szalámikarikákat és hullámsonkát, vagy tonhalat, amit előzőleg lecsepegtettünk az olajtól, vagy konzervkukoricát meg paradicsomszeleteket, esetleg friss gombát vagy tojást, bacont, szóval végtelen a feltétek tárháza.

Mikor a feltétek rápakoltuk, ha nem túl olajas a tepsink alja, akkor a tésztára egy nagyon kevés olívaolajat csepegtethetünk úgy, hogy az egyik ujjunkkal eltömítjük az üveg nyakát és tényleg, csak néhány cseppet engedünk ki az üvegből. Ez azért fontos, mert ha a feltét száraz, akkor ne nyikorogjon a pizzánk amikor fogyasztjuk.

Betoljuk a sütőbe és 180 fokon kb. 20-25 percig sütjük. Akkor jó, ha az alja pirul, de még nem kemény.
Jaj, szinte elfelejtettem, úgy 5 perccel a sütés végezte előtt egy vagy két csomag mozarellát morzsoljunk a pizzánk tetejére és csak annyi időre tegyük vissza a sütőbe, ameddig ez rá nem olvad. Ha tovább hagyjuk bent, a forró levegő egyszerűen eltünteti.
Mikor kész a pizza, kivesszük a sütőből, felszeleteljük és a mozarellától tényleg olyan nyúlós lesz, mint a pizzériákban.

Aki szereti, nyomhat rá fokhagymát, de csak a vége felé, vagy megszórhatja erős paprikával esetleg tehet rá még ketchup-öt.
Mondjuk, amikor Velencében egy sarki pizzásnál paradicsomszószt kértem a pizzámra, szinte szembeköpött, meg is kérdezte, honnan jöttem:)))

Jó étvágyat!